Egy rövid egyperces arról, mikor Sherlock hazaér az esküvőről (a 3x02 rész után).
A zár kattanása törte meg a csendet a sötét házban, majd az ajtó enyhén nyikorogva kinyílt és Sherlock belépett a lakásukba… vagyis a lakásába. Nem nyúlt a kapcsolóért, néhány másodpercen keresztül csak állt a nyitott ajtóban, a sötét és csendes lakásban, mintha csak egy betörő lenne. Végül felsóhajtott és felkapcsolta a villanyt, majd bezárta maga mögött az ajtót. Csak kabátjának és sálának a levétele hallatszódott az egész lakásban. Minden olyan csendes volt. Sherlock szereti, ismeri a csendet, régi barátja. De mintha megváltozott volna. Ezt már nem szereti. Egyre csak hangok visszhangoztak a fülében a múltból. Léptek zaja, ismeri milyen, hogyan lép, hogy ha mérges, ha akar valamit, ha zavarodott, ha aggódik. És most nem hallja.
Még mindig csak állt a nappali közepén és körbenézett. Az asztalon ott hevert a teáscsésze, amiből reggel ivott. Mrs. Hudson a nagy készülődésben biztos elfelejtette elmosni. Csak egyetlen darab árválkodott ott magányosan, belsejében a tea halvány emléke rászáradva az oldalára.
Felsóhajtott és épp a tükör felé fordult. El is felejtette, hogy mit viselt. Utálta a nyakkendőket. Gyorsan ki is vette a nyakából és kigombolta az inge felső gombját, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, mintha most kapna levegőt reggeltől. Milyen nevetséges, hogy a násznagynak ugyanazt a ruhát kell viselni, mint a vőlegénynek. Mintha direkt azért találták volna ki ezt a „tradíciót”, hogy őt kínozzák vele. Behunyta egy pillanatra a szemét. Megígérte, hogy elzárja az elmepalotájában az efféle gondolatokat. Készített neki egy külön szobát és az ajtaját lelakatolta, hogy ne tudjon bemenni és elmerülni bennük. Néha a kulcslyukon kijön egy-egy, de azt rögtön vissza is rakja, a kulcslyukat betömi. Semmi nem jöhet ki onnan.
Ennek ellenére mégis gondolt egyet és legközelebb már a lépcső aljában találta magát, ami az emeltre vezet. Felpillantott és az ajtó olyan sötétségbe volt burkolózva, hogy alig látta. Talán egy jelnek kellene felfognia, hogy nem szabad. Ám nem hitt a jelekben, úgyhogy felment. Az ajtó itt is nyikorgott, de már előtte tudta milyen hangot fog kiadni. Régebben éjjelente az ágyában hallotta, innen tudta, hogy épp hol van.
Dohos szag ütötte meg az orrát, régen volt már kitakarítva. Mrs. Hudson talán elfelejtette, hogy egyáltalán létezik a háznak egy ilyen pontja. Sherlock képtelen. Itt is felkapcsolta a villanyt, majd körülnézett. Néha fel szokott ide jönni. Mikor egyedül van a házban, mikor senki nem figyel. Csak feljön, körülnéz, majd lemegy. De most hagyott időt magának. Ma megtehette.
Körbejárt a szobában, a kezét végighúzta a falakon, a függönyön, a szekrényen… az ágyon. Egyszer azon kapta magát, mikor nem tudott aludni, hogy az ajtóból nézi őt. Mikor erre rájött, gyorsan leiszkolt. Az ágy most üresen állt. A szekrényhez lépett és kinyitotta. Ott hevert John egyik felsője. Mivel a „halála” után senki nem pakolta el a dolgait, nem találhatták meg a saját szekrényébe rejtett felsőt. Már nem is igazán tudja, miért rakta el. Talán azért, mert ronda minták voltak rajta és nem akarta, hogy ilyenben mutatkozzon mellette. Most úgy érezte, hogy ideje visszatenni a szekrénybe. Ott lógott egyedül a vállfán. Végigsimított a kötött anyagon, majd az ujját az orrához nyomta. Az ő illatát érezte rajta. Nem akarta érezni. Ő ma mindent elmondott neki, amit csak lehet. Teljesítette a lehetetlen, túlszárnyalta saját lelki erejét, csak hogy őt boldognak lássa. Nem engedheti meg magának azt, hogy övé legyen az illata.
Szomorúan hátralépett a szekrényből, bezárta, majd távozott a szobájából, hogy lemenjen. Tudatosan a kandallóhoz ment, ahová a dugicigijét rejtette. Talán a nikotinnal és füsttel elszállnak a problémái. Vagy csak újakat szülnek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
