Megtaláltam a legeslegelső Sherlock fanficet, amit írtam. Nem is értem, eddig miért nem raktam fel. Csak egy kis rövid betekintés a Baker Streetre, de remélem azért tetszik. /Nézzétek el nekem a címválasztást, szörnyű vagyok benne/
Nagyot ásítva léptem be a lakás ajtaján. Minden csendes volt, egy apró neszt sem hallottam. Levettem magamról a kabátom és fél karral a fogas felé nyújtózkodtam. Mikor elengedtem a kabátom, az a földre hullt. Zavarodottan fordultam oldalra. Hiányzik a fogas a falról. Sherlock már megint leszedte. Az előző alkalommal az ágya alatt találtam meg és úgy raktam vissza, most ismét eltűnt. Apropó, vajon merre lehet?
- Sherlock! Sherlock, itt vagy? – ordítottam el magam, ahogy beljebb lépkedtem a lakásba.
- Itt vagyok, nem kell kiabálnod, John – szólalt meg a hátam mögött. Megpördültem a tengelyem körül és így megpillanthattam a lakótársamat, aki egy szatyorral a kezében lépett be a lakásba és éppenséggel a pizsamája volt rajta egy köntössel egyetemben. Meglepetten felvontam a szemöldököm.
- Te meg hol jártál? – kérdeztem.
- Két órája írtam sms-t, hogy hozz tejet. Mivel nem voltál hajlandó elmenni a boltba, így nekem kellett – magyarázta, ahogy a szatyrot a kanapéra dobta, majd kihalászta belőle a tejet és a konyha felé sietett. Közben én követtem.
- Nem is voltam itthon.
- Erre rájöttem az olcsó női parfümszagból is, köszönöm – mondta enyhén gúnyos hangon háttal nekem, miközben feltette a vizet forrni. - Még mindig azzal a titkárnővel jársz?
- Az Rachel volt, most Samanthával vagyok együtt – magyaráztam egy fáradt sóhaj kíséretében. Ha a barátnőimről volt szó, sosem volt hajlandó megjegyezni a nevüket.
- Ő a nővér?
- Nem, az Patrice volt. Samantha pincérnő. – A válaszomra hirtelen megpördült.
- Remek, akkor akár fel is szolgálhatod nekem a teát, ha készen lesz – mondta, ahogy összecsapta a tenyerét, majd mosolyogva elsétált mellettem és mikor mellém ért, a fenekemre csapott egyet, mire ijedten ugrottam.
- Ezt meg miért csináltad? – kérdeztem felháborodott hangon, ahogy követtem a nappaliba, ahol rázuhant a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Nem válaszolt a kérdésemre. – És amúgy is, Samantha a pincér, nem én!
- Ezt úgy mondod, mintha a pincér egy megvetendő szakma lenne. Ennek a barátnőd nem igen örülne, akivel mellesleg úgy látom… lássuk csak… Háromszor csináltátok? – A kérdésére a fülem tövéig vörös lettem, egyrészt a dühtől, másrészt a szégyentől. Ugyanis pontosan megtippelte, mint minden egyes alkalommal. Ami elég bosszantó tud lenni.
- Már meg se kérdezem, honnan tudod – morogtam dühösen, majd a konyhába mentem, mert meghallottam, hogy a víz felforrt. Kedvetlenül vettem elő két csészét és öntöttem bele a vizet, majd beleraktam a filtert, majd a tejet és bár dühös voltam Sherlockra, csak felszolgáltam neki azt a teát. Nagy nehezen felült és elvette tőlem, majd óvatosan kortyolgatni kezdte. – Pizsamában mentél a boltba? Majdnem kétsaroknyira van a legközelebbi.
- Messze volt a hálószoba – mondta magyarázatként. Már meg sem próbáltam megfejteni kacifántos gondolatmenetét, mivel elvesznék benne. A kezemben lévő tálcát, amin az én teám is hevert, leraktam az íróasztalra hátat fordítva ezzel Sherlocknak. Rossz ötlet volt. Amint letettem a tálcát, hirtelen felugrottam, mivel valami eltalálta a fenekem.
- Mi a… ? – Nagy nehezen sikerült kicsavarodnom annyira, hogy láthassam, hogy egy nyílvessző eltalálta a fenekem. Annyi szerencsém volt, hogy tapadós a vége. Leszedtem magamról és újabb meglepetésként ért, hogy egy papír is volt a hátsó felemre felragasztva. Mikor letéptem, dühösen fordultam hátra Sherlockhoz, akinek ott volt a kezében a nyíl. – Miért ragasztottál a fenekemre egy céltáblát és lőttél meg? – kérdeztem visszafojtva az indulatomat.
- Csak egy kísérlet – magyarázta vállat vonva, majd ismét rám lőtt, ezúttal a mellkasomat találta el. Egy sóhaj kíséretében leszedtem magamról.
Inkább nem is foglalkoztam vele, leültem az íróasztalhoz és a teámat szürcsölgettem, miközben az asztalon lévő újságért nyúltam. Hátralapoztam a keresztrejtvényhez, hogy megfejtsem. Reggeli tevékenységeim közé soroltam ezt a kis hobbit. De már ki volt töltve.
- Te töltötted ki a keresztrejtvényem? – néztem a lakótársamra, aki már megitta a teáját és ismét elfeküdt a kanapén.
- Nem, nyilván Mrs. Hudson belopakodott az éjszaka közepén, hogy kiélje beteges élvezeteit azon, hogy elorozza előled a keresztrejtvény megfejtésének örömét.
- Nagyon szellemes…
- Időt spóroltam neked, nevetségesen könnyű volt és mellesleg unatkoztam is. Még most is unatkozom.
- Miért javítottál bele a kérdésekbe? – kérdeztem, ahogy jobban megfigyeltem a keresztrejtvényt.
- Mert még a kérdés is ostoba, nem csak a válaszok – sóhajtott fel unottan, mintha csak egy ötévesnek magyarázna. Aki mellesleg én voltam legalábbis az ő szemében. – John, unatkozom! – ült fel hirtelen és a tenyerével tartotta az állát, miközben szörnyen unatkozó arcot vágott.
- Sajnos ebben nem tudok segíteni. Hamarosan találkozom Samanthával – mondtam, ahogy a híreket olvastam.
- Már megint? Te javíthatatlan szoknyapecér – sóhajtott fel ismét. – Már értem, miért hívtak a seregben John ’Háromkontinens’ Watsonnak. – Megálltam az olvasásban és meglepetten néztem fel rá.
- Kikérdezted a volt katonatársaimat?
- Mondtam, hogy unatkoztam, hova figyelsz te? – Mérgesen lecsaptam az újságot az asztalra és dühtől szikrázó szemekkel néztem Sherlockra.
- Miért van az, hogy neked mindent tudnod kell rólam? Mi lenne, ha a változatosság kedvéért mondanál valamit magadról? – Sherlock mintha gondolkodóba esett volna egy fél pillanat erejéig.
- Van egy két centi átmérőjű anyajegyem. – Hát, nem épp erre számítottam.
- És hol?
- Szerintem nem akarod tudni – nézett rám jelentőségteljesen, mire felpattantam a helyemről.
- Na, jó, visszavonultam a szobámba – mondtam, majd hátat fordítottam neki, hogy a szobámba mehessek. Még éreztem, ahogy háton talál egy nyílvesszővel, de inkább figyelmen kívül hagytam.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
