Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagyon-nagyon nyúlfarknyi kis bevezető rész, mondjuk úgy, pilot... Ha tetszik, megkapjátok majd a többit is, remélhetőleg :)

Egyelőre semmilyen figyelmeztetés nem szükséges, minden korosztály számára ajánlott.

Az egész három aprócska, egymáshoz fűzött fémgömbbel kezdődik.
Jim végiggörgeti őket az ujjhegyén, majd unottan visszadobja a fésülködőasztalra, ahol találta. Elvégre mihez kezdjen egy dögcédulához tartozó láncdarabkával, gondolja mintegy mellékesen.

Amikor az agya kicsit jobban feldolgozza az előbbieket, az arcán egy töprengő fintorral lecsüccsen az ágya szélére.
Miért pont dögcédula? Sosem teljesített katonai szolgálatot, az ízlése öltözködés terén pedig igencsak messze áll az efféle kiegészítőktől. Miért asszociált akkor erre mégis? Elvégre az a kis láncdarab származhat bármi másból.

Jim máskor nem tulajdonítana jelentőséget egy egyszerű képzettársításnak, de az utóbbi időben amúgy is mintha nehezére esne az összpontosítás. Gyakran gyötri fejfájás - valami drasztikusan más, mint a már jól megszokott migrén - és már nem érzi magát olyan kimeríthetetlenül energikusnak sem, mint régen. Sőt, tudja, hogy a kelleténél jóval többet alszik. Mintha minden valahogy céltalanná vált volna a számára, de ennek az érzésnek az eredetét sem tudja beazonosítani. Mivel azonban mostanság kifejezett erőfeszítésébe kerül fókuszálnia a gondolatait, előbb a nyaklánc rejtélyét próbálja megoldani.

Miért gondolhatott egyáltalán egy dögcédulára? Hol találkozhatott mostanság ezzel a fogalommal, hogy ilyen élénken él az emlékezetében? A férfi frusztráltan összehúzza a szemöldökét. Máskor kivétel nélkül mindig megbízhat átlagon felüli intelligenciájában. Most azonban hiába töpreng, nem ugrik be semmi. Azaz...

Hát persze! Jim, a rendszergazda. Oly mesteri álca volt, hogy Sherlock szinte azonnal bedőlt neki. Bár, persze, ez is volt a cél.
A konzultáns bűnöző kurtán felnevet a megkönnyebbüléstől, ahogy megrohanja az emlék. A hűvösen a bőréhez simuló fémlapok. A mozdulat, ahogy a láncot a puha szürke póló alá rejti. A csiszolt acélon megcsillanó véset.

SEBASTIAN MICHAEL MORAN

Jim ezen a ponton ingerülten megrázza a fejét. Nem, biztos az egészről megint csak a fejfájás tehet - hiszen ő nem is ismer senkit ezen a néven.

A bejegyzés trackback címe:

https://221b.blog.hu/api/trackback/id/tr985396747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása